Szerző: Santo Martin | 2022-08-29 13:42:17
Az amerikai gazdasági adatok vegyes jeleket küldenek felénk, megnehezítve a választ egy látszólag egyszerű kérdésre: recesszióban van-e a világ legnagyobb gazdasága?
Az amerikai gazdaság két egymást követő negyedévben is zsugorodott, ami felerősítette azokat a félelmeket, hogy az ország recesszióhoz közeledik. A GDP 2022 első negyedévében 1,6 százalékkal, a második negyedévben pedig 0,9 százalékkal csökkent évesített szinten, az egymást követő negyedévek csökkenő GDP-je pedig recesszió egyik általánosan elfogadott, de nem megdönthetetlen erejű mutatója.
Mindazonáltal a Bureau of Economic Analysis (BEA) második negyedévre vonatkozó GDP-jelentése valóban a gazdaság gyengülésére utal. A fogyasztói kiadások mérséklődtek, mivel az amerikaiak keveseb árut vásároltak. Az üzleti beruházások csökkentek, a készletek zuhantak, mivel a vállalkozások lassították a polcok feltöltését, ami 2 százalékpontot faragott le a GDP-ből. A magasabb hitelkamatok, amelyek a FED kamatemelés-sorozatának következményei, hozzájárultak ahhoz, hogy az előző negyedévben 14 százalékkal csökkentek az új lakásépítések. A kormányzati kiadások is csökkentek 1.9 százalékkal, azon belül a szövetségi szintű nem védelmi kiadások 10,5 százalékkal.
A széles körű béremelések ellenére az árak gyorsabban emelkednek, mint a bérek. Júniusban az átlagos órabér inflációval kiigazítva 3,6 százalékkal csökkent az egy évvel korábbihoz képest, ami már a 15. egymást követő havi csökkenés. Mindezek ellenére az amerikaiak még mindig költekeznek, bár az előző két negyedévhez képest már visszafogottabban.
Az Egyesült Államokban az inflációs hullám és a recessziótól való félelem aláásta a fogyasztói bizalmat, a novemberi félidős választások közeledtével pedig az amerikaiak elégedetlensége csökkentette Joe Biden népszerűségi mutatóit megnövelve annak az esélyét, hogy a demokraták elveszítik a képviselőház és a szenátus feletti ellenőrzést.
A Conference Board nevű kutatóintézet szerint az amerikai lakosság következő hat hónapra vonatkozó gazdasági helyzetértékelése 2013 óta nem látott mélypontra süllyedt.
A FED a jelenlegi monetáris politikájával a hírhedten nehéz „puha leszállás” elérését reméli: Olyan gazdasági lassulást, amely recesszió kiváltása nélkül képes megfékezni az árrobbanást. Jerome Powell, a FED elnöke és számos közgazdász azzal érvel, hogy bár a gazdaság némi gyengülést mutat, kétlik azt, hogy recesszióban lenne. Sokan közülük különösen a még mindig erős munkaerőpiacra mutatnak rá, ahol a 11 millió nyitott álláshely és a szokatlanul alacsony, 3,5 százalékos munkanélküliségi ráta azt sugallja, hogy a recesszió, ha be is fog következni, még nem érkezett meg.
Joe Biden elutasított minden olyan elképzelést, hogy az adatok recesszióban lévő gazdaságot ábrázolnának. A kormányzat hangsúlyozta, hogy a szilárd munkahelyteremtés és az alacsony munkanélküliség azt mutatja, hogy az amerikai gazdaság a GDP két egymást követő negyedéves csökkenése ellenére is növekszik. Biden a Powell és más gazdasági vezetők által tett megjegyzésekre támaszkodott: „Powell elnök és sok jelentős banki személyiség és közgazdász is azt mondja, hogy nem vagyunk recesszióban” - mondta az elnök.
Az amerikai recesszióról szóló hivatalos nyilatkozatot a Nemzeti Gazdaságkutató Irodának (National Bureau of Economic Research, NBER) kell megtennie, amely gondosan értékeli a különböző, hosszabb időszakokban megfigyelt havi makrogazdasági mutatókat.
A közgazdászok sokszor vitatkoznak arról, hogy a GDP-csökkenés két egymást követő negyedéve valóban a recesszió indikátora-e. A technikai recesszió definíciója szerint a két egymást követő negyedév negatív GDP-növekedése recessziót jelent, de az amerikai gazdaság hivatalosan nem tekinthető recesszióban lévőnek, amíg a National Bureau of Economic Research ki nem jelenti, hogy recesszióban van. Az NBER a recesszió meghatározásához holisztikusan vizsgálja az USA gazdaságát, és a döntést akár hónapokkal a recesszió kezdete, vagy vége után is meghozhatja.
Az NBER általában hat tényezőt vesz figyelembe a recesszió megállapításakor:
Tim Quinlan, a Wells Fargo vezető közgazdászának megállapítása szerint "A gazdaság még soha nem volt recesszióban, amikor legalább három NBER-mutató emelkedést produkált egy adott hónap alatt"
Egyes szakemberek borúsan látják az amerikai gazdaság teljesítményét. Peter Boockvar, a Bleakley Advisory Group befektetési igazgatója szerint a recesszió elkerülhetetlen és az NBER nyilatkozata csak időzítés kérdése. Boockvarhoz hasonlóan, Joshua Shapiro, a Maria Fiorini Ramirez Inc. gazdasági tanácsadó cég vezető USA-közgazdásza is úgy gondolja, hogy „ha még nem is vagyunk recesszióban, hamarosan ott leszünk. Egy gyorsan lendületét vesztő gazdaság és az agresszív monetáris szigorítás együttesen nem a puha landolás vagy bármilyen más típusú happy end receptje."
Ugyanakkor a legtöbb közgazdász a Fehér Ház és a FED véleményét osztja, miszerint az USA még nem került recesszióba, de jelentősen csökkent a bizalmuk abban, hogy az amerikai gazdaság a későbbiekben is el fogja tudni kerülni azt. Az Egyesült Államok egyik legnagyobb bankintézete, a Raymond James Financial szerint az NBER nem fogja kijelenteni, hogy a gazdaság hivatalosan recesszióban van, mégpedig két okból kifolyólag:
A Raymond James bizakodása abból a nézetből fakad, hogy a benzinárak folyamatos csökkenése meg tudja fordítani a hangulatot, a nyereségek nem zuhannak, az áru- és szolgáltatási kiadások pedig továbbra is erősek.
Hasonlóan vélekedik a Bank of America Securities vezető USA-közgazdásza, Michael Gapen is, aki szerint a NBER a jelenlegi mutatók alapján nem fog recessziót hirdetni. A legtöbb amerikai közgazdász is ezt a véleményt osztja. A CNBC értesülései szerint egyetlen jelentős Wall Street-i közgazdász sem számít arra, hogy az NBER kijelentené, hogy az amerikai gazdaság 2022 első felében recesszióban volt. Mark Zandi, a Moody's Analytics vezető közgazdásza szerint „Az első félévben nem voltunk recesszióban, de az esélyek egyre nőnek, hogy az év végére igen”. Seema Shah, a Principal Global Investors vezető globális stratégája szerint pedig „Bár két egymást követő negyedéves negatív növekedés technikailag recessziónak számít, más, időszerűbb gazdasági adatok nem állnak összhangban a recesszióval”
Mindezen szakértői érvelések ellenére az figyelhető meg, hogy a BEA adatai szerint 1948 óta minden alkalommal, amikor a GDP legalább két egymást követő negyedévben csökkent, az NBER végül recessziót hirdetett. Ez összesen 10 alkalmat jelent
A fenti grafikonon ábrázolt recessziós időszakok számszerűsítve az alábbi listán kerülnek felsorolásra:
Először Nixon bér-ár ellenőrzést vezetett be, melyek túl magasan tartották az árakat, csökkentve a keresletet. A bérkorlátozás túl magasra emelte a fizetéseket, és arra kényszerítette a vállalkozásokat, hogy elbocsássák a dolgozókat. Másodszor, Nixon kivezette az Egyesült Államokat az aranystandardból, ami inflációhoz vezetett. Az arany ára az egekbe szökött, miközben a dollár értéke zuhant.
Az eredmény stagfláció és öt negyedévnyi negatív GDP-növekedés lett. A munkanélküliség 1975 májusában, két hónappal a recesszió befejezése után érte el a csúcsot 9 százalékkal.
A Federal Reserve 0 százalékra csökkentette a jegybanki alapkamatot, és akkor még azt ígérte, hogy 2023-ig ott is tartja. A kongresszus több milliárd dollárnyi segélyt bocsátott ki. Bár a gazdaság 33,8 százalékkal nőtt a harmadik negyedévben, ez nem volt elég a korábbi veszteségek ellensúlyozására.
A fenti listából látható, hogy a két egymást követő negyedéves csökkenés 1948 óta megbízhatóan hivatalosan is kihirdetett recessziót mutat. A teljes képhez hozzátartozik az is, hogy a 1948 óta volt még két olyan kihirdetett recessziós időszak, ahol annak ellenére, hogy nem követte egymást két csökkenő negyedéves GDP adat, mégis recessziót hirdettek (1960-61-es és a 2001-es enyhe recesszió), ahogyan az a grafikonon is látható.
Következésképpen, ha az NBER végső ítéletét igazságként elfogadjuk, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy az elmúlt 74 évben két egymást követő negatív reál-GDP-növekedési negyedév következetesen recessziót jelzett előre.
Az NBER konjunktúraciklus-elemzése a reál-GDP-n túlmenően a személyi jövedelem, a foglalkoztatás, a fogyasztói kiadások, a nagy- és kiskereskedelmi eladások és az ipari termelés havi adatait is figyelembe veszi. Bár a havi adatok figyelembevétele egyértelműen fontos, az már nem ennyire nyilvánvaló, hogy a változók ezen csoportja jobb indikátor-e, mint a GDP, amely már egy széles körű gazdasági mérőszámként az ágazatokat a termeléshez és a bevételszerzéshez való hozzájárulásuknak megfelelően súlyozza.
Robert J. Barro, a Harvard Egyetem közgazdászprofesszora a „Yes, the US Economy Is Likely in Recession” című értekezésében két érvet mutat be a recesszió tagadására, majd ezekre az érvekre reagálva pórbálja meggyőzni az olvasót arról, hogy a két negyedéves GDP-csökkenés bejelentésével az amerikai gazdaság már 2022 elején nagy bizonyossággal recesszióba lépett:
Barro szerint a két egymást követő negyedévre vonatkozó adat figyelembevételének egyik egyértelmű előnye, hogy időszerű, és nem kell megvárni az NBER bejelentését arról, hogy a recesszió elkezdődött. Az NBER konjunktúrakereső bizottságának 1978-as megalakulása óta a recesszió kezdete és annak utólagos bejelentése között átlagosan hét hónap volt a késés. Ez a késedelem vonzó lehet Joe Biden amerikai elnök kormánya számára, ha a novemberi félidős választásokon túlra nyúlna.
Barro professzor következtetéseit igyekszik alátámasztani Stephen Mihm, a Georgia Egyetem történészprofesszora is, aki a Bloombergnél publikált, „Think Recession Fears Are Overblown? You Need to Read This” című véleménycikkében[1] párhuzamot von a mai helyzetben bizakodó közgazdászok kommunikációja és az 1973 novemberétől 1975 márciusáig tartó olajválság kommunikációja között. A cikk felidézi, hogy 1973 őszén a közgazdász szakma mennyire nem látta előre és nem diagnosztizálta az élelmiszer- és nyersanyagárak hatalmas inflációs robbanását, amely még abban az évben felrobbantotta az árindexeket.
Stephen Mihm cikke szerint 1973 novemberében Richard Nixon kormányának közgazdászai magabiztosan azt jósolták, hogy az Egyesült Államokat elkerülheti a recesszió, ugyanakkor a befektetők már az év végén kiszálltak a részvénypiacról, a nem mezőgazdasági foglalkoztatottak száma pedig 260 000 fővel csökkent.
A kezdeti csökkenést követően 1974. januárjában a gyári megrendelések 5,4 százalékkal nőttek decemberhez képest, a gyártók pedig a következő évre 13 százalékos növekedést terveztek a tőkekiadásokban. Februárra a foglalkoztatottak száma 175 000 fővel növekedett, ekkor Nixon elnök beszédében, magabiztosan kijelentette, hogy „nem lesz recesszió az Amerikai Egyesült Államokban”.
A további adatok még több reményt adtak. A munkahelyteremtés rövid téli megtorpanása után a gazdaság továbbra is új munkahelyeket teremtett (ez a mostani helyzetre is igaz), különösen az emelkedő olajárak által nem érintett területeken.
A hétköznapi embereket azonban ezek a mutatók nem győzték meg. A Michigani Egyetem márciusi fogyasztói felmérése az elmúlt negyedszázad legpesszimistább értékeit regisztrálta. A felmérés közgazdászai megjegyezték, hogy a válaszadók közül „nagyon sokan” úgy vélték, hogy a recesszió már jelen van, ami pontos megállapítás volt, tekintve, hogy a későbbi megállapítások szerint akkor már négy hónapja tartott. Ennek ellenére a következő hónapokban az elnök gazdasági tanácsa, valamint a FED akkori elnöke sem tartotta valószínűleg a recesszió bekövetkezését.
Ugyanakkor néhány elemző ekkor már nem tudott nem elgondolkodni azon, hogy az egyszerű amerikaiak talán rájöttek valamire. Júliusban, a recesszió nyolcadik hónapjában, a Citibank közgazdászai azt feltételezték, hogy az ország talán már egy „mindent átható recesszió” közepén van. Ez azonban sokak számára még mindig túl szélsőséges volt, és számos közgazdász inkább a „lassulás” vagy egy új oximoron: a „növekedési recesszió” kifejezését használta.
A csökkenő kibocsátás és a mindent átható infláció közepette történő munkahelyteremtés paradoxona 1974 késő nyarára oldódott fel, amikor a kormányzati közgazdászok közzétették a korábbi adatok felülvizsgálatát, amely sokkal élesebb képet adott arról, hogy mi is történt. A korábban reményre okot adó adatok, mint például az alacsony készletállomány, csupán statisztikai illúziónak bizonyultak.
Júliusban még egy kis muníciót adott az optimistáknak a tény, hogy a munkanélküliségi ráta továbbra is alacsony maradt, ám őszre már minden kétség eloszlott és a gazdaság még további fél évig recesszióban maradt. Ez idő alatt a zsugorodás ismertebb tünetei, nevezetesen a munkahelyek megszűnése is megjelent.
Innentől kezdve a vezető közgazdászok pesszimistákká váltak, olyannyira, hogy bár utólag megállapítva a visszaesés 1975 márciusában véget ért, Alan Greenspan, aki akkor Gerald Ford elnök gazdasági tanácsadója volt és további neves közgazdászok 1975 őszére tették a recesszió végét, sőt néhányuk szerint az még 1976-ban is folytatódhat, még akkor is, amikor már a friss tanulmányok azt mutatták, hogy a gazdaság javulóban van.
Stephen Mihm cikke emlékeztet arra, hogy bár a 2022-es év gazdasága egészen más, mint a Nixon-kormányzat alkonyán, mindazonáltal tanulságos lehet felidézni annak a korábbi korszaknak a zűrzavarát. Minden recesszió vagy fellendülés gyakran zavaros, sőt ellentmondásos adatokkal jár együtt. Ha váratlan inflációt, borús hangulatot és szokatlanul erős munkahelyteremtést teszünk bele, a dolgok összekuszálódnak, ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy recesszió felé tartunk, de azt igen, hogy bárki, aki biztosra veszi, hogy a gazdaság merre tart egy ilyen pillanatban, annak nagyon óvatosnak kell lennie.
Intő figyelmeztetés lehet, hogy az alacsony munkanélküliségi rátában, amely az egyik legerősebb érv a recesszió ellen, a legfrissebb hírek változásokat prognosztizálnak: augusztus első hetében az első álláskeresésre regisztráltak száma 14 ezer fővel, összesen 262 ezerre emelkedett, ami a legmagasabb érték 2021. november 26. óta. Eközben a négyhetes mozgóátlag is 252 000-re emelkedett, ami április eleje óta egy hét kivételével minden héten emelkedett. A július 30-án véget ért héten az állami ellátások iránti folyamatosan benyújtott kérelmek száma 1,43 millióra emelkedett, ami április eleje óta szintén a legmagasabb érték.
Még ha az NBER nem is hirdet recessziót az első félévben, a gazdaság még messze van attól, hogy túl legyen a nehezén. A magasabb kamatlábak, a tartós infláció, valamint a fogyasztók és a vállalkozások történelmi léptékkel is komor hangulata komoly veszélyeket rejthetnek az amerikai gazdaság jövőjét tekintve.
