Szerző: Molnár Dániel | 2022-09-19 13:32:19
I Vezetői összefoglaló I
A koronavírus-járvány alapjaiban alakította át a munkaerőpiacot. A figyelem viszont elsősorban a munkanélküliségi rátára, valamint a foglalkoztatásra korlátozódott, és sokkal kevesebb szó esett a járványhelyzet aktivitásra gyakorolt hatásairól. Pedig a korlátozások nyomán sokan voltak, akik úgy döntöttek, hogy az állásvesztés után nem kezdenek el azonnal új munkahelyet keresni, hanem kilépnek a munkaerőpiacról. Az adatok azt mutatják, hogy az Európai Unióban és benne Magyarországon ez csak átmenetinek bizonyult, a járványhelyzet javulásával, illetve a korlátozások feloldásával a korábban inaktívvá váló munkaerő fokozatosan visszatért a munkaerőpiacra. Az USA-ban ellenben az aktivitás tartósan a korábbi szintje alatt alakult, mivel a munkaerőpiacról kilépők egy része később sem jelent meg álláskeresőként, hanem inaktívvá vált. Ebben nagy szerepe volt a nagyvonalú szociális ellátásoknak, amely mellett sok esetben nem is érte meg a munkaerőpiacra való visszatérés. Ez a folyamat pedig lefelé torzítja a munkanélküliségi rátát. Az aktivitás visszaesése nélkül a munkanélküliségi ráta is sokkal magasabbra emelkedett volna, – megközelítette volna a 19 százalékot – illetve később – csak az idei év elején – tért volna vissza a válság előtti szintjére. Még kedvezőtlenebb a kép, ha figyelembe vesszük, hogy a koronavírus-járvány nélkül feltehetően tovább folytatódott volna az aktivitás növekvő tendenciája. Az aktivitás csökkenése nyomán soha nem látott szintre emelkedett a munkaerőhiány, amely így már a termelést korlátozó tényezővé vált egyes ágazatokban.
I Munkaerőpiaci aktivitás alakulása az USA-ban a koronavírus nyomán I
A koronavírus-járványt megelőzően a munkanélküliségi ráta az USA-ban alacsony szinten alakult, Magyarországhoz hasonlóan az állástalanok részaránya a munkaerőpiacon megjelenőkön belül nem érte el a 4 százalékot sem. Az USA-ban kialakult a teljes foglalkoztatás, amely az erősödő munkaerőhiánnyal együtt a bérek gyorsuló emelkedését vonta maga után: az órabérek éves növekedésének üteme a 2014-es 2,1 százalékról 3,3 százalékra fokozódott. Az EU-ban ennél némiképp magasabb, átlagosan 7 százalék körüli munkanélküliségi rátát mértek, amely viszont hónapról hónapra fokozatosan csökkent, azzal együtt is, hogy az övezeten belül a tagországok között jelentős eltérések alakultak ki. Egyes tagországokat, mint Görögország, Olaszország vagy Spanyolország még ekkor is 10 százalék feletti munkanélküliségi ráta jellemzett, míg például Csehországban vagy Magyarországon inkább a munkakínálat szűkössége jelentette a korlátot a munkaerőpiac számára.
A koronavírus-járvány megjelenése hatására a munkaerőpiaci átrendeződés hirtelen ment végbe. A lezárások, a kereslet visszaesése rengeteg vállalatot termelésének racionalizálására ösztönzött, amely elbocsátásokhoz vezetett, így a munkanélküliek száma egyik napról a másikra hirtelen megugrott. Az emelkedés az USA esetében sokkal látványosabb volt, mint az Európai Unióban vagy Magyarországon. Ennek oka jelentős részben a lazább munkaügyi szabályozásban keresendő, amely miatt a vállalatok az USA-ban könnyen meg tudnak válni a munkaerőtől, míg Európában ezt a folyamatot a kormányzatok adminisztratív terhekkel igyekeznek lassítani. Az érme másik oldala viszont, hogy pontosan emiatt az USA-ban a konjunktúra kezdeti szakaszában sokkal erőteljesebb a vállalatok felvételi hajlandósága. Vagyis az USA-ban a válság hatása sokkal nagyobb a foglalkoztatásra, azonban gyorsabban is áll helyre. Az USA munkanélküliségi rátája 2020 februárjában még 3,5 százalékot tett ki, amely márciusra 4,4, majd áprilisra 14,7 százalékra emelkedett, azonban már májustól csökkenésnek indult. Az EU-ban és Magyarországon ezzel szemben márciusban még minimálisan csökkent a ráta, és azt követően kezdett el emelkedni, míg végül előbbi esetében augusztus-szeptemberben tetőzött 7,8 százalékos, utóbbi esetében pedig májusban 5,1 százalékon. A kilábalási időszak is eltérő képet mutat, az USA-ban az első időszakban – 2020 októberéig – gyorsan csökkent a munkanélküliség, majd ezt követően a havi ütem lelassult, míg az EU-ban 2021 elejéig magasabb szinten stagnált a mutató, és csak ezt követően kezdett el csökkenni, Magyarországon pedig leginkább folyamatos mérséklődést mutatnak az adatok.
1. ábra: Munkanélküliségi ráta alakulása az USA-ban, az EU-ban és Magyarországon (százalék)
Forrás: Eurostat
A munkanélküliségi ráta ugyanakkor a jelen helyzetben torzított képet mutathat a munkaerőpiac állapotáról. A munkanélküliségi ráta azt mutatja meg, hogy a munkaerőpiacon megjelenők mekkora hányada nem rendelkezik munkahellyel. A koronavírus-járvány kitörése viszont érdemben átalakította a munkavállalók szokásos viselkedését. A korlátozások bevezetése, az iskolák bezárása sokakat arra kényszerített, hogy az állásvesztést követően ne kezdjenek azonnal új munkahelyet keresni, hanem otthon maradjanak, illetve felhagyjanak a munkakereséssel. Ezzel pedig kiléptek a munkaerőpiacról, nem jelentek meg a munkanélküliek között sem, amely javította a munkanélküliségi rátát.
A kilépés hatása jól látszik az aktivitási ráta[1] alakulásában. Az USA-ban a munkaerőpiacon megjelenők aránya a 2020 februári 63,4 százalékról áprilisra 60,2 százalékra esett, ami 8,2 millió fős csökkenést jelent mindösszesen két hónap alatt. A munkaerőpiac helyreállásával az aktivitás is erősödni kezdett az USA-ban, azonban nem érte el a válság előtti szintjét, a munkaerőpiacon jelenlévők részaránya az idei második negyedévben még mindig 1,0 százalékponttal elmarad a 2019 negyedik negyedévében tapasztalt szintjétől. Kiemelendő ugyanakkor, hogy a közel 3,7 millió fővel növekvő népességszám miatt számszakilag csak 300 ezer fő a differencia. Az aktivitás mérséklődése az uniós adatokban is megjelenik, ami a munkanélküliségi ráta visszaesését is okozta a koronavírus-járvány kitörésekor. A 2019 negyedik negyedévi 64,2 százalékos ráta 2020 második negyedévére 62,2 százalékra csökkent. Vagyis az EU egészében fél év alatt 6,7 millióan léptek ki a munkaerőpiacról. Tagországonként jelentős az eltérés, Írországban vagy Görögországban több mint 6 százalékponttal mérséklődött az aktivitási ráta mindösszesen két negyedév alatt, de Spanyolországban és Olaszoroszágban is 3,6, illetve 3,8 százalékospontos visszaesést mértek. A magyar negyedéves adatok ellenben 0,2 százalékpontos növekedést mutatnak, amely mellett csak a lett aktivitás tudott csak növekedni, illetve a litván stagnálni. Fontos kiemelni, hogy a KSH által publikált havi adatok alapján Magyarország esetében is megfigyelhető volt, hogy az állásvesztettek egy része, illetve a munkanélküliek kiléptek a munkaerőpiacról a korlátozások bevezetésekor, azonban ez csak ideiglenesnek bizonyult, a korlátozások feloldását követően az aktivitási ráta szinte azonnal elérte a koronavírus előtti szintjét, és utána még tovább is tudott emelkedni. Az EU egészében is viszonylag gyorsan helyreállt az aktivitás, az aktivitási ráta már 2021 harmadik negyedévében meghaladta a 2019 negyedik negyedévi szintjét, azonban ez sem volt teljes körű. Az idei első negyedéves adatok alapján a bolgár, az olasz, a lett, a litván, illetve a szlovák aktivitás alakult még a koronavírus-járvány előtti szintje alatt.
2. ábra: Aktivitási ráta alakulása az USA-ban, az EU-ban és Magyarországon (százalék, szezonálisan kiigazított adatok)
Forrás: BLS, Eurostat
Megjegyzés: USA 16 év felettiek, EU és M.o. 15-74 évesek
Mint látható, ugyanaz a munkaerőpiaci folyamat ment végbe az USA-ban, mint az EU-ban, bár előbbiben az aktivitás visszaesése jelentősebb volt és tartósabbnak is bizonyult. Érdemes megnézni ebből kiindulva, hogy mekkora lett volna a koronavírus-járvány időszakában a munkanélküliségi ráta az USA-ban, ha korrigálunk a munkaerőkínálat fenti alakulásával. Ezt két alternatív szcenárió mentén, két különböző feltételezéssel élve vizsgáltuk. Az elsőben feltettük, hogy a munkaerőkínálat a 2020 februári szintjén alakult volna 2022 augusztusáig. A másik esetében pedig feltételeztük, hogy a munkaerőkínálat éves alapon úgy nő az egyes hónapokban, mint a 2017-2019 között átlagosan. Mindkét szcenárió esetében látható, hogy a válság mélypontja sokkal súlyosabb lett volna, előbbi esetében a 2020 áprilisi munkanélküliségi ráta a 19,0 százalékot is elérte volna, míg utóbbi esetében 18,6 százalék lett volna a tetőzés. Közös továbbá, hogy a szcenáriók is dinamikus csökkenést mutatnak a munkanélküliségi ráta esetében, azonban természetesen magasabb szinten. Például amíg a hivatalos munkanélküliségi ráta szerint az állástalanok aránya már 2020 júliusára 10 százalék alá esett az USA-ban, addig a két szcenárióban ez csak októberben következett be. Az idei év elejére az aktivitás elérte a válság előtti szintjét az amerikai gazdaságban, amelynek köszönhetően az első alternatív szcenárióban becsült és a hivatalos munkanélküliségi ráta összeért. A másik alternatív szcenárió esetében a munkanélküliségi ráta csak idén áprilisban csökkent volna 5 százalék alá – a Fed ezt tekinti a teljes foglalkoztatás állapotának – azóta viszont ismét emelkedne. Utóbbi magyarázattal szolgálhat arra, hogy az emelkedő infláció ellenére miért várt ilyen sokáig – 2022 márciusáig – a FOMC az első kamatemeléssel.
3. ábra: A munkanélküliségi ráta alakulása az USA-ban és két alternatív szcenárió mentén
Forrás: BLS, Makronóm Intézet számítás
A munkaerőpiacon a munkaerőtartalék nem csak a munkanélküliekből tevődik össze, az inaktívak között is lehetnek olyanok, akik szeretnének dolgozni, de nem felelnek meg a munkanélküliség statisztikai definíciójának, mert például nem állnak rendelkezésre vagy aktívan nem keresnek munkát. Az USA-ban ezen csoport létszáma átlagosan 5 millió fő körül alakult a koronavírus-járványt megelőzően. A korlátozások bevezetése itt is jelentős emelkedést eredményezett, a dolgozni akaró inaktívak száma a 2020 februári 5,0 millió főről áprilisra 9,9 millió főre emelkedett. Ez, figyelembe véve, hogy ezen időszak alatt az aktívak száma 8,2 millió fővel csökkent, azt jelenti, hogy 10-ből 4 munkaerőpiacról kilépő, 3,3 millió fő, nem is akart már dolgozni. Az inaktív, de dolgozni akarók száma ezt követően fokozatosan csökkenni kezdett, azonban létszámuk 2022 augusztusára sem érte el a koronavírus-járvány előtti szintjét, 5,5 millió főn alakult.
4. ábra: Az üres álláshelyek és a munkaerőtartalék alakulása az USA-ban (millió fő, szezonálisan kiigazított)
Forrás: BLS
A munkakínálat, illetve a munkaerőtartalék ilyen mértékű visszaesésének hosszabb távon lett jelentős következménye az USA munkaerőpiacára a munkaerőhiány fokozódása nyomán. A koronavírus-járványt megelőzően az USA-ban átlagosan több mint 7,1 millió üres álláshelyet tartottak számon, míg a munkanélküliekből és inaktívakból álló munkaerőtartalék létszáma 11,0 millió fő körül alakult. Vagyis minden egyes üres álláshelyre 1,53 fő jutott a munkatartalékból. Ez az arányszám a koronavírus-járvány megjelenése nyomán természetesen megugrott, áprilisra elérte a 7,0-et. Ebben a munkaerőtartalék megugrása mellett közrejátszott, hogy érdemben, 2 hónap alatt 2,3 millióval csökkent az üres álláshelyek száma. Az üres álláshelyek száma a kilábalással párhuzamosan fokozatosan emelkedni kezdett, 2020 végére elérte a válság előtti szintjét, majd tovább nőtt, 2021 nyarán már több, mint 10 millió üres álláshelyet tartottak számon az USA-ban, miközben a korábbi rekord 2018 novemberében következett be 7,6 millió üres álláshellyel. Az üres álláshelyek száma ezt követően 2022 márciusában tetőzött 11,9 millión, majd kismértékben csökkent, viszont ezzel együtt is 11,2 milliót tartottak számon júliusban. Az emelkedő üres álláshely szám, illetve a mérséklődő munkaerőtartalék azt eredményezte, hogy az idei évben minden egyes üres álláshelyre csupán 1 dolgozni kívánó egyén jutott, amely a munkaerőhiány korábban nem látott magas fokát jelzi. A tavalyi év második felében több elemzés is megjelent azzal kapcsolatban, hogy a munkaerőhiány oka, a járványhelyzet elmúltát követően is fenntartott nagyvonalú munkanélküliségi támogatások voltak, amely miatt az álláskeresők nem próbáltak elhelyezkedni, mivel a megemelt segélyekkel is hasonló jövedelemre tehettek szert, mint munkavállalóként. Ugyanakkor, ahogy láthattuk, ez csak az egyik oka volt a kialakult munkaerőhiánynak, abban azt aktivitás visszaesése is jelentős szerepet játszott, vagyis hogy a járványhelyzet miatt a munkaerőpiacról kilépők nem is akartak ismét visszatérni oda.
Összefoglalva tehát azt láthatjuk, hogy az aktivitás úgy az USA-ban, mint az EU-ban érdemben visszaesett a koronavírus-járvány megjelenését követően. Azonban míg utóbbi esetében fokozatosan helyreállt, az USA-ban a munkaerőpiacról kilépők egy része később sem tért vissza. Ez pedig azt eredményezte, hogy a gazdaság újraindulásával párhuzamosan korábban nem látott mértékűre fokozódott a munkaerőhiány a világ legnagyobb gazdaságában. A munkaerőhiány pedig korlátozza a termelést, illetve költségoldalról nyomást helyez a bérekre. Vagyis hiába mutatnak a foglalkoztatási adatok kedvező képet az USA munkaerőpiacáról a koronavírus-járványt megelőző szintet elérő foglalkoztatotti létszámmal, a munkaerőpiac egyéb adatai alapján a helyzet még nem rendeződött. A korábbinál alacsonyabb aktivitás pedig hosszútávú kihívás elé állítja a gazdaságpolitikai döntéshozókat, mivel minél tovább vannak távol a munkaerőpiactól az egyének, annál nehezebb lesz őket ismét integrálni, illetve megjelenésük a munkaerőpiacon a pályakezdők elhelyezkedési lehetőségeit is rontja.
[1] Az USA-ban részvételi ráta (participation rate)
