Szerző: Makronóm Intézet | 2022-02-23 23:16:49
Az Egyesült Államok a koronavírus járvány kirobbanása után szinte azonnal létrehozott gazdasági mentőcsomagokat a járvány hatásainak enyhítésére. A három legnagyobb szövetségi csomag egyike volt a helikopterpénzként elhíresült stimulus csekk a háztartások részére, a másik része a kiterjesztett munkanélküli segély szintén a háztartások részére, míg a harmadik a Paycheck Protection Program (PPP), amely a vállalkozások megsegítését célozta.
Az utóbbi egy 800 milliárd dolláros, alacsony kamatozású hitelprogram, amelyet három körben bocsátottak a vállalkozások részére és amely bizonyos feltételek teljesülése mellett nem visszatérítendő támogatássá vált. Az első két körben azon vállalkozások vehettek részt, akiknek létszáma nem érte el az 500 főt, illetve bizonyították azt, hogy a koronavírus okozta járvány „jelentősen érintette őket”. A harmadik körben mindezek mellett már ténylegesen igazolni kellett a bevételkiesést. A PPP-t már az indulásakor sok kritika illette, ezt most az MIT és a FED közgazdászai egy 2022 januárjában megjelent publikációban is körbejárták. Azt vizsgálták, hogy a program hitelei kikhez jutottak el és hogy milyen módosítások szükségesek ahhoz, hogy egy következő válság idején a mentőcsomagok közel száz százalékban el tudják érni céljukat.
A PPP direkt és indirekt kedvezményezettjei:
Mivel a járványt megelőzően a munkavállalók közel 47 százalékát kisvállalkozások adták, így nem volt kérdés, hogy azonnali segítségre van szükségük a járvány kirobbanásakor. A segítség gyorsan is érkezett, ezt mutatja, hogy a jogosult vállalkozások közel 93 százalékához két hónap alatt eljutott a program. A gyors elterjedést segítette, hogy a magánszektort is bevonták a folyamatokba, ugyanakkor ez teret engedett a bankok nyerészkedésnek és kedvezőbb helyzetet teremtett olyan vállalkozásoknak, akiknek a bankokkal jobb kapcsolata volt. Ezek még csak a kisebb problémákat jelentették, a szerzők megvizsgálták azt is, hogy a PPP-ből kik és milyen mértékben részesültek:
A szerzők hibaként említették azt is, hogy nem volt földrajzi lehatárolása a programnak. Minden vállalkozás ugyanolyan mértékben volt jogosult a programban való részvételre az elhelyezkedése alapján, miközben egyértelmű volt, hogy különböző helyeken különböző mértékben érintette őket a járvány. Ebben az esetben a szerzők a döntéshozók védelmében hozzák fel azt, hogy egy védhető trade-off-ot valósítottak meg azzal, hogy gyorsan, de nem célzottan hozták létre a programot. Emellett a szerzők azt is vélelmezik, hogy a Kongresszus felismerte saját hibájukat, ezért tették csak az igazoltan bevételkiesést elszenvedő vállalkozások számára elérhetővé a PPP harmadik részét (285 milliárd dollár).
Mindez arra világított rá, hogy az Egyesült Államoknak nincs olyan adminisztratív rendszere, amely révén a nagyszabású, célzott KKV támogatásokat ellenőrizni lehetne. Szerintük ennek az lett az eredménye, hogy a PPP első két körében kiosztott körülbelül 525 milliárd dollárjából olyan vállalkozások is bőven kaptak hitelt, akik egyébként megtartották volna a munkavállalóikat.
1 1) a hitelösszeg legalább 60 százalékát bérköltségekre kell fordítani; 2) a teljes hitelösszeget a megfelelő kiadásokra kell költeni, beleértve a bérszámfejtést, a rezsit, a bérleti díjat és a jelzáloghitel-fizetést; 3) a válság előtti átlagos teljes munkaidővel egyenértékű foglalkoztatás fenntartása; 4) a munkavállalói béreket a válság előtti szint legalább 75 százalékán kell tartani. A kritériumok egy jelölt időszakra vonatkoztak, amely a hitel folyósításának napján kezdődött, és 8-24 hétig tartott a vállalkozástól függően.
2 Autor, D., Cho, D., Crane, L. D., Goldar, M., Lutz, B., Montes, J. K., ... & Yildirmaz, A. (2022). The $800 Billion Paycheck Protection Program: Where Did the Money Go and Why Did it Go There? (No. w29669). National Bureau of Economic Research.
Foglalkoztatásra gyakorolt hatás és annak jelentősége
A szerzők megállapították, hogy a program effektív hatása öt hónapig volt érzékelhető, valamint azt, hogy a 2021-ben kifizetett hiteleknek a foglalkoztatásra már nagyon csekély hatása volt.
Azt már mi tesszük hozzá, hogy az Egyesült Államokban a foglalkoztatottak száma 2021 év végéig még nem érte el a járvány előtti szintet (2019. december), miközben a GPD már 2021 második negyedévében meghaladta a járvány előtti utolsó negyedév (2019 Q4) szintjét. A foglalkoztatás elmaradására minden bizonnyal a kiterjesztett munkanélküli segély is hatással volt. Ugyanakkor a foglalkoztatás helyreállásának elmaradása az Egyesült Államokban kiemelt szerepet kap, hiszen a nemzeti bank szerepét betöltő FED-nek az árstabilitás megőrzése mellett a maximum foglalkoztatás elérése is a céljai között szerepel. Mindez a jelenlegi körülmények között azt a helyzetet eredményezi a FED számára, hogy döntenie kell arról, mi az első számú prioritás: az infláció fékezése vagy a foglalkoztatás serkentése. A helyzet közel sem írható le ilyen egyszerűen, azonban akármelyiket részesíti előnyben a FED, azzal a másik elé egy újabb akadályt gördít. Lefordítva: a piac által már „várt” kamatemeléssel mérsékelné az inflációt, azonban várhatóan lassítaná a foglalkoztatás helyreállását, kamatemelés nélkül pedig a felfelé mutató inflációs kockázatokkal teli környezetben nem tudná mérsékelni az inflációt, azonban serkentené a piaci folyamatokat.
A PPP legfontosabb tanulságai és következtetései
A szerzők szerint a munkahelymegtartás a jövőben jobban megvalósítható lenne egy kiterjesztett programmal, amely ösztönzi a munkamegosztást (work-sharing). Ez olyan szakpolitikát jelent, amelyben a munkaadókat arra ösztönzik, hogy gazdasági visszaesés esetén ne elbocsátsák a munkavállalókat, hanem csökkentsék a munkaidejüket (rövidített munkaidő). Így lenne elérhető az, hogy a program sokaknak részleges munkanélküliséget fizet, nem pedig egyeseknek a teljes munkanélküliséget. A szerzők követendő példaként említenek magas jövedelmű országokat, ahol ezeket a szakpolitikákat alkalmazták, azonban érdemes megemlíteni, hogy alapjait tekintve Magyarország is ezeket az eszközöket alkalmazta.
