2022-01-21 17:30:27
Veszélyben az európai energiabiztonság
A német Commerzbank a héten közzétette az Európai Unió jelenlegi földgázkészletét bemutató adatokat, mely szerint Európa az energiaválság valódi küszöbét éppen most lépi át.
Az EU tagországok földgáztárolói csak kevesebb mint félig vannak megtöltve, éppen a téli csúcsigény közepén. Bernd Weidensteiner, a frankfurti Commerzbank vezető közgazdásza azt nyilatkozta Deutsche Welle-nek, hogy "A jelenlegi készletek a teljes kapacitás körülbelül 47 százalékát teszik ki", miközben "az évnek ebben a szakaszában a normál arány körülbelül 60 százalék, vagyis most lényegesen alacsonyabb szinten állunk."
1. ábra: Európa földgázkészletének alakulása 2016 és 2020 között, valamint a 2021 és a 2022-es évben (forrás: twitter)
A Commerzbank Twitteren közzétett grafikonja szerint a korábbi években az uniós készletek a 60 százalékól több mint 85 százalékos tartományig terjedtek januárban, szemben az idei 47 százalékkal. Még aggasztóbb, hogy a java még csak most jön, mivel a készletek átlagosan március közepére érik el a rekordalacsony szintet, ami a januári készlethiány miatt még komoly problémákat okozhat.
Moszkvának jól jön
Európa már korábban is küzdött földgázhiánnyal, amikor a Gazprom, az orosz állami irányítású vállalat, 2021 októberében lefaragott az EU-ba történő földgázszállítás mennyiségéből, evvel még magasabbra tolva az energiahordozó árát az öreg kontinensen.
Oroszország az Európai Unióba importált gáznak átlagosan 42-47 százalékát biztosítja és ezt a kulcspozícióját igyekszik a lehető legjobban kihasználni. Moszkvának remek fegyvert és alkupozíciót jelent az európai földgáz-kiszolgáltatottság, különös tekintettel arra, hogy korábban már számos európai és amerikai vezető komoly szankciókkal fenyegette meg egy esetleges Ukrajnába irányuló orosz invázió esetén.
2. ábra: Európai Unió földgázimportjának országok közti megoszlása 2020 és 2021 elején (forrás eurostat)
Ha Putyin elzárja a csapot…
Az oroszágra esetlegesen kiszabott komolyabb európai szankciókra kiváló válasz lehetne a földgázszállítás mérséklése vagy teljes megvonása, mely így a korábban már említett komoly alkupozíciót biztosítana Vlagyimir Putyin elnöknek a további tárgyalásokhoz. Erre a kiszolgáltatottságra jelenleg még nincs alternatíva, a vezetők pedig az Atlanti-óceán mindkét partján egyre jobban aggódnak Európa energiabiztonságának sebezhetősége miatt.
A cseppfolyósított gáz betöltheti a hiányt?
A magas energiaárak, valamint a lakások és vállalkozások fűtéséhez és áramellátásához szükséges gáz iránti kereslet csökkentése érdekében a múlt hónapban mintegy 10 teherhajónyi cseppfolyósított földgázt (LNG) irányítottak át Ázsiai úticéljukról Európába. De vajon el tudja-e látni tartósan Európát ez a főként Egyesült Államokból származó energiaforrás?
Az Oroszországgal szemben kirajzolódó geopolitikai konfliktus újra napirendre hozta a vitát arról, hogy az LNG tartósabb megoldás lehet-e Európa Oroszországtól való energiafüggőségének csökkentésére. Az Egyesült Államok régóta figyelmeztet arra a veszélyre, amelyet Oroszország dominanciája jelent a földgázszektorban, azonban azt is látni kell, hogy Amerika legfőbb célja növelni az Európába irányuló, az orosz földgáznál jóval drágább LNG-exportját. Az elmúlt évtized palagáz-boomjának köszönhetően az Egyesült Államok mára a világ legnagyobb LNG-exportőre.
Ám míg az amerikai energiacégek az LNG-export kapacitását közel 20%-kal, az év végére napi 13,9 milliárd köblábra növelték, az új kínálat sem lesz elegendő Európa megmentésére, amennyiben Putyin elzárná a csapokat.
Weidensteiner – a már említett vezető közgazdász – szerint rövid távon "az LNG nem lenne képes teljes mértékben kompenzálni az orosz földgázhiányt”, legfőképp azért nem, mert "nehéz lenne eljuttatni a végfelhasználókhoz, mivel az elosztási infrastruktúra nem alkalmas az LNG-re való jelentős átállásra". Weidensteiner állításait igazolja az is, hogy a Reuters értesülései szerint az Egyesült Államok kormánya a közelmúltban megbeszéléseket folytatott több nemzetközi energiacéggel, hogy megvitassák azokat a készenléti terveket, amelyek az Európába történő gázszállításra vonatkoznának, ha az orosz ellátás leállna. A Reuters energiaszektorból származó forrásai szerint, mivel jelenleg szűkösek a globális ellátások, nincs elegendő kapacitás az orosz gáz helyettesítésére.
Ennek fényében kijelenthető, ha az Egyesült Államok sem tud azonnali megoldást/garanciákat vállalni a számukra jelentős bevételt generáló LNG gáz európai ellátására, akkor Európának tényleg nincs más alternatívája – leszámítva a szénre való visszaállást, amely ma már a tagállamok többségében elképzelhetetlen lenne – mint hogy kétszer is átgondolja milyen súlyos szankciókat vetne ki a jövőben Oroszországra.
Az oroszok csökkentenék a kölcsönös függést
Amikor Európa energiafüggőségéről beszélünk Oroszországgal szemben, gyakran elfelejtjük azt a tényt, hogy Oroszország is éppúgy függ a földgázexport bevételeitől, tekintve, hogy ez az ország legfőbb exportcikke.
3. ábra: Oroszország földgázexportjának megoszlása országonként 2020-ban (forrás: eia.gov)
A világ legnagyobb földgázexportáló országa azonban szeretné jobban diverzifikálni bevételeit, hogy a kölcsönös függést Európa irányába csökkenteni tudja, ezáltal még jobb tárgyalópozíciót szerezve a nyugati hatalmakkal szemben. A fenti ábrából jól látszik, hogy a szibériai mezőkhöz viszonylag közel fekvő és hatalmas gazdasági potenciállal rendelkező Kína a méretének ellenére csupán 5 százalékát képezi az orosz fölgázexportnak.
Mindeközben Kína gázigénye növekszik, tekintettel az országnak a földgázra való áttérésére annak érdekében, hogy 2060-ra elérje szén-dioxid-semlegességét. Kína már most a világ legnagyobb gázfogyasztója, gázának mintegy 43%-át külföldről vásárolja, beleértve 89 milliárd köbméter cseppfolyósított földgázt (LNG) és 46 milliárd köbméter vezetékes gázt is. (Kína Vámigazgatási Hivatala szerint).
Jelenleg Európa 541 milliárd köbméter éves gázfogyasztása még jóval több, mint Kína 331 milliárd köbmétere, de a Deutsche Welle értesülései szerint, ez utóbbi 2030-ra várhatóan 526 milliárd köbméterre emelkedik, mivel Peking csökkenti a széntől való függőségét. A McKinsey tanácsadó cég becslése szerint Kína gázigénye 2035-re megduplázódik. Kína legnagyobb energiavállalatának egyike, a Sinopec által szeptemberben nyilvánosságra hozott adatok szerint 2040-re az éves gázfogyasztás várhatóan eléri a 620 milliárd köbmétert, és 2050-re megelőzi az olajat, mint vezető üzemanyagforrást.
A rohamosan növekvő kínai energiaigényre válaszul az orosz Gazprom és a China National Petroleum Corporation (CNPC) 2014 -ben 400 milliárd dolláros, 30 évre szóló megállapodást írt alá a „Szibéria ereje” nevű, összesen 8000 kilométer hosszú vezeték megépítéséről. A vezetéket 2019 végén indították el, és várhatóan évi 38 milliárd köbméter gázzal látja el Kínát, amint 2025-ben eléri a teljes kapacitását. A projekt egyedülálló Oroszország számára, mivel közvetlenül és kizárólag Kínába viszi a gázt, ellentétben az Európai Unióba vezető gázvezetékekkel, ahol számos országon kell keresztülhaladnia a végfogyasztóig.
4. ábra: Gázszállítás és annak bővítése Kelet-Oroszországban (forrás: gazprom.com)
Orosz-kínai együttműködés
Vlagyimir Putyin elnök tervei között szerepel egy második vezeték, a „Szibéria ereje 2” elkészítése is, amely az – eredetileg az első vezeték útvonalára tervezett – szibériai Jamal-félszigetről szállítana gázt, ahol Oroszország legnagyobb gázkészletei vannak. Az új vezeték évente akár 50 milliárd köbméterrel több gázt lenne képes szállítani Mongólián keresztül egészen Kína északkeleti régióiba, amelyek a legsűrűbben lakottak, ám ennek üzembe helyezése 2030 előtt nem valósulna meg.
2021 decemberi találkozójukon Putyin és Hszi Csin-ping egységes állásponton volt olyan kérdésekben, mint az AUKUS-partnerség, de a két nagyhatalom tovább szeretné mélyíteni a gazdasági és politikai kapcsolatait. Jurij Usakov, Putyin külpolitikai tanácsadója szerint a Szibéria ereje 2 gázvezeték projektje központi szerepet játszik ezen kapcsolatok mélyítésében.
Mindazonáltal érdemes egészséges szkepticizmussal figyelni a két szuperhatalom közeledését. Albrecht Rothacher, EU diplomata és kelet-ázsiai szakértő a DW-nek azt nyilatkozta, hogy "a földgázhoz vezetéképítésre és hosszú távú kötelezettségvállalásokra van szüksége, és ezt soha nem sikerült megoldani a két fél között. A kínaiak nagyon brutálisak a tárgyalásokon. Gazdaságilag és demográfiailag is 10:1 a meccs. Oroszországnak érthető módon nem tetszik az alsóbbrendű szerep kvázi gyarmati beszállítóként” majd hozzátette, „A Szibériából Kínába tartó transzszibériai csővezetékek építésének eddigi hosszú távú tervei soha nem működtek az Oroszország és Kína közötti hosszú távú pénzügyi és erőforrás-ellenőrzési nézeteltérések miatt. Végeredményben ez biztató lesz Európa számára".
A fentebb felsorolt megállapításokból levonható az a következtetés, hogy Európának –az amerikaiak próbálkozása ellenére – jelenleg nincs valódi alternatívája kiváltani az orosz földgázt, miközben Oroszország, bár szeretné diverzifikálni földgázbevételeinek forrásait – és a külső tényezők is kedveznek neki – ezt csak legfeljebb egy hosszú és rögös úton fogja tudni megvalósítani.
Források:
https://www.dw.com/en/europes-gas-crisis-could-lng-help-boost-energy-security/a-60490682
https://www.dw.com/en/russian-gas-boost-fuels-moscows-china-pivot/a-60393843
Eurostat
U.S. Energy Information Administration
Gazprom
