Szerző: Santo Martin | 2022-07-27 10:46:20
Még egyetlen amerikai elnököt sem választottak újra úgy, hogy a benzin ára meghaladta a 4 dollárt gallononként, miközben idén nyáron majdnem 4,70 dollárt kell fizetnie az amerikaiaknak a kutaknál, így tehát nem kétséges, jelenleg ez a legnagyobb gazdasági fenyegetés Joe Biden elnökségére. Az amerikai elnök első reakciója az üzemanyagár-robbanásra az volt, hogy az OPEC-et a globális olajkínálat növelésére szólította fel, több-kevesebb sikerrel. Mindemellett megpróbálta megvádolni és lejáratni az amerikai palaolaj kitermelő vállalatokat is, amiért nem állítottak üzembe új fúrótornyokat, de ez a terv sem járt sikerrel. Ezután a kormány tisztviselői elkezdtek szembesülni egy vitathatatlanul nagyobb és hosszabb távú akadállyal, amely az üzemanyagárak visszafogását akadályozza, és amely az inflációt az elmúlt évtizedek legmagasabb szintjére emelte: Amerika olajfinomító komplexuma hanyatlóban van.
A világjárvány idején a nyersolajat finomító üzemek világszerte leálltak, és az újak építését elhalasztották. A bezárások különösen súlyosak voltak az Egyesült Államokban, ahol a régi létesítmények helyrehozhatatlan károkat szenvedtek az üzemzavarok és hurrikánok miatt (köztük a Philadelphia Energy Solutions-nél 2019-ben bekövetkezett robbanásból és a Phillips 66 Alliance finomítójának 2021 augusztusában az Ida hurrikán során bekövetkezett áradásából), míg másokat megújuló dízel előállítására alakítottak át. Az elmúlt három év során az ország finomítói közel napi 2 millió hordónyi kapacitást állítottak le, és ezzel becslések szerint 30 millió autó üzemanyagának előállításához elegendő benzintermelés szűnt meg.
A világ többi része is küszködik. Az Oroszországgal szembeni szankciók, valamint Kína azon erőfeszítései, hogy korlátozza saját kőolajának exportját, tovább fokozzák a globális hiányt. Az Egyesült Államokban a benzinkészletek az elmúlt hat év legalacsonyabb szezonális szintjén vannak, a párlatkészletek pedig 17 éves mélypontra estek. Az ázsiai és közel-keleti finomítói bővítések enyhíthetik a globális hiányt, de az ellátási lánc bizonytalanságának idején növelik az USA külföldi szállításoktól való függőségét is.
Míg egy olajfúrótorony megépítése és üzembe helyezése az Egyesült Államokban egyes szakértők szerint átlagosan 7,14 millió dollárba kerül, addig az üzemanyagkínálat fokozásának valódi akadályát jelentő olajfinomító üzem megépítése ennél jóval költségesebb befektetést jelent.
Júniusban, amikor a töltőállomásokon az árak gallononként 5 dollár fölé szöktek, Biden tisztviselői találkoztak az ország legnagyobb üzemanyaggyártó vállalatainak vezetőivel. Az egyik Zoom-on tartott ülésen, amelyen egy finomító vezetőjével beszélgettek, a Fehér Ház tisztviselői felvetették, hogy az ilyen nagy haszonkulcsok mellett az olajvállalatoknak egy év alatt meg kellene tudni térülniük egy új finomító költségeinek. Az amerikai finomításban régóta dolgozó szakemberek számára azonban szinte nevetségesnek tűnt az az elképzelés, hogy a vállalatok néhány hónapos magas nyereség alapján dollármilliárdokat fektetnének be egy új finomítóba. Mindezek tudatában már nem nehéz látni, hogy az üzemanyagellátás valódi szűk keresztmetszetet nem is az olajkitermelés, hanem a finomítás kapacitásának növelése és annak hosszútávú befektetési kockázata jelenti.
Egy június 23-án Washingtonban tartott zárt ajtós megbeszélésen Mike Wirth, a Chevron Corp. vezérigazgatója, Jennifer Granholm energiaügyi miniszterrel és más tisztviselőkkel pontról pontra végigvette az amerikai finomítás gazdaságosságát, ellátási logisztikáját és korlátait. A találkozó közös egyetértéssel zárult: A finomítói kapacitáshiány továbbra is fennáll. És még rosszabb is lehet.
Az Egyesült Államok 1977 óta nem épített teljes körű finomítót. A csővezetékek, tartályok és desztillációs oszlopok labirintusának megtervezése és megépítése könnyen 10 milliárd dollárba kerülne, és akár egy évtizedig is eltartana. Az Exxon Mobil Corp. és a Valero Energy Corp-nál már folyamatban van néhány bővítés, de ezek együttesen aligha pótolják egyetlen finomító elvesztését is. Eközben az üzemanyag-kereslet erőteljes, járványok okozta csökkenése miatt legalább hat finomító bezárását vagy átcsoportosítását jelentették be, köztük a LyondellBasell Industries NV houstoni létesítményét, amely napi 3,7 millió gallon benzin előállítására képes, és jövőre bezár. A finomítás most egy gallon benzin árának 26%-át teszi ki, szemben a korábbi 14%-kal, az amerikai Energia Információs Hivatal szerint. A történelmi magasságú crack-felárak (a nagykereskedelmi finomítói termékek és az azok előállításához felhasznált nyersolaj közötti árkülönbözet) arra ösztönözték az amerikai finomítókat, hogy növeljék a finomítók kihasználtságát, amely 2022 második negyedévében 92%-os volt, hogy kielégítsék a magas keresletet az Egyesült Államokban.
Bár az amerikai Energiainformációs Hivatalnál arra számítanak, hogy a finomítók kihasználtsága az év végéig jóval az átlag felett marad, a finomítókapacitás csökkenése egyúttal azt is jelenti, hogy a finomítók tényleges inputjai és a finomított termékek mennyisége nem fogja meghaladni a pandémiát megelőző termelési szinteket.
Mike Wirth a Bloomberg TV-nek adott júniusi interjújában azt mondta: „Személyes véleményem szerint soha többé nem épül új finomító az Egyesült Államokban”, majd az aggályait a következőképpen fejtette ki: „Tőkét kell lekötni 10 évre, amelynek évtizedekre van szüksége ahhoz, hogy megtérüljön a részvényesek számára, egy olyan politikai környezetben, ahol a kormányok világszerte azt mondják: Nem akarjuk ezeket a termékeket.”
