Szerző: Santo Martin | 2022-06-15 14:23:34

Amerika is különadót vetne ki az olajvállalatokra, ha azok továbbra is visszafogják a termelést

A magyar kormány által kivetett extraprofitadó gondolata az óceán túloldalára is eljutott: Az egekbe szökő árakból profitáló amerikai olajtermelők komoly pénztartalékok felhalmozása mellett milliárdokat osztanak szét a részvényeseiknek, bosszantva a törvényhozókat és a rekord üzemanyagárakkal küzdő választókat, miközben a Wall Streeten is győzelmet aratnak.

A Fehér Ház mindent bevet, hogy az olajipar fokozza a termelést

Az emelkedő üzemanyagárak 40 éves rekordra emelték az amerikai inflációt, és várhatóan augusztusra több mint egy dollárral, gallononként 6 dollárra drágítják az amerikai benzint. Joe Biden arra kérte az ország olajtermelőit, hogy nyissák meg a csapokat, és fékezzék meg az emelkedést.

A próbálkozások ellenére ezek a felhívások – ami merőben más egy olyan elnöktől, aki a fosszilis tüzelőanyagok visszaszorítását ígérte – nagyrészt figyelmen kívül maradtak, mivel az iparág ragaszkodik ahhoz, hogy a fúrás- és kitermelési időszak már a múlté. 

A kormányzat igyekezett megállítani az emelkedést azzal, hogy rekordmennyiségű nyersolajat engedett ki az ország stratégiai tartalékaiból, feloldott bizonyos szennyezésellenes szabályokat, és a közel-keleti termelőkre támaszkodott, hogy azok többet szivattyúzzanak. Mivel azonban az árak megállíthatatlanul tovább emelkednek, a Fehér Ház sürgetni kezdte a hazai ipart, hogy növelje a termelést, amely a múlt hónapban napi 11,6 millió hordó volt, és ami még mindig jóval a járvány előtti, közel 13 millió hordós napi csúcs alatt van.

Mégis, a fúrótornyok és fúróflották száma emelkedni kezdett a világjárvány mélypontja óta, amikor a negatív amerikai olajárak arra kényszerítették az üzemeltetőket, hogy a fékre lépjenek. Mindazonáltal a növekedés nagyrészt a kisebb magánüzemeltetőknek tudható be, akikre nem nehezedik olyan nyomás a részvényesek részéről, mint a nagyobb állami társaikra.

Növekvő olajárak = növekvő profit

A nagy olajtársaságok a befektetői követeléseket a Fehér Ház követeléseivel szemben meghallgatják: az S&P Global Commodity Insights szerint az üzemeltetők által idén megtermelt bevétel mennyisége nagyobb lesz, mint az elmúlt két évtizedben összesen megkeresett összeg.

A FactSet vállalathoz tartozó BTU Analytics tanácsadó cég kutatása szerint az amerikai olajkitermelés kétharmadát adó, 32 tőzsdén jegyzett olaj- és gáztermelő nagyvállalat nyeresége idén elérheti a 90 milliárd dollárt, szemben a 2021-es 37 milliárd dollárral. Egyes amerikai tisztviselők azzal érvelnek, hogy az iparág profitorientált működése csupán néhány szereplőnek előnyös, miközben a fogyasztók a legnagyobb elszenvedői a jelenlegi helyzetnek.

Különadó az olajtársaságoknak?

Az olajipari vezetőknek jelen helyzetben szembe kell nézniük a különadókkal kapcsolatos washingtoni törekvésekkel, amelyek csökkentenék az energiaipar nyereséget. „Felháborító, hogy az olaj- és gázipari vállalatok képesek kihasználni és négyszer akkora profitot termelni, mint amikor nem volt háború” - mondta Bharat Ramamurti, az amerikai Nemzeti Gazdasági Tanács igazgatóhelyettese a CNN-nek adott interjúban.

Egy több mint 30 törvényhozóból álló csoport a napokban szorgalmazta, hogy a Kongresszus szavazzon egy új olajadóról. Ennek kapcsán Joe Biden amerikai elnök, június 10-i nyilatkozatában az olajtársaságokat bírálta, mondván, hogy szándékosan visszatartják a további fúrásokat, hogy felpumpálják az olaj- és részvényárakat. 

Ez a helyzet a demokraták részéről felhívást váltott ki, hogy a nagy olajipari cégekre kivetett nyereségadóval segítsenek azokon, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy autóval közlekedjenek vagy fűtsék az otthonukat. A kormányzati cél évi 45 milliárd dollár bevétel lenne, amelyből a fogyasztóknak szánt juttatásokat finanszíroznák.

Arra a kérdésre, hogy a Fehér Ház támogatni fogja-e a váratlan nyereségadó bevezetését, Ramamurti nem adott egyértelmű választ.. „Minden ilyen javaslatot felülvizsgálunk. Nyitottak vagyunk sok különböző ötletre” – mondta egy interjúban.

Bár az elemzők és az olajipari vezetők nem számítanak arra, hogy a váratlanul felmerülő adót elfogadják, Nagy-Britannia nemrég 25%-os olajnyereség-adót vetett ki a fogyasztók energiaszámláinak ellentételezésére, ami referenciát adhat az adót javasló egyes amerikai törvényhozóknak is. Ro Khanna kaliforniai demokrata képviselő szerint „Ha az Egyesült Királyság konzervatív kormánya támogatni tudja a szélsőséges adót, akkor nekünk is el kell tudnunk fogadni.” Az adóval szembeni ellenállás tovább csökkenhet, ahogy az üzemanyagárak és a vállalati nyereségek párhuzamosan növekednek.

Osztalékfizetés vs. új kutak fúrása

A különadót támogatókat az az elképzelés motiválja, hogy az amerikai energiaipari vállalatok a magas árak és bevételek fenntartása érdekében visszafogják a termelést. A Wood Mackenzie energetikai tanácsadó cég szerint a vállalatok az első negyedévben mintegy 9,51 milliárd dollárt juttattak vissza a befektetőknek.

A Reuters elemzése szerint, ha az olajtermelők a 9,51 milliárd dollárnyi negyedéves osztalék felét új fúrásokra költötték volna, az mintegy 660 új palakutat finanszírozhatott volna az Enverus energetikai technológiai cég tavalyi átlagos költségeivel számolva (7,14 millió dollár palakútanként).

A BTU Analytics szerint a termelés olajmedencénként változik, de egy új kút átlagosan mintegy 672 hordó/nap olajat tud kitermelni. A további kutak és az átlagos új palaolaj-kibocsátás alapján a termelés mintegy 450 000 hordó/nappal növelhető lenne. Ha a teljes amerikai olajkitermelés utolsó három havi átlagát vesszük alapul, ami 11,44 millió hordó/nap volt, ez a mennyiség csaknem 4%-kal tudta volna növelni a kitermelést egyetlen negyedév alatt, amely így akár 16%-os kapacitásbővülést is jelenthetne éves szinten.

Ezzel szemben az olajipari vezetők és befektetőik azzal érvelnek, hogy az üzemanyagárakat a piac és a kiskereskedők határozzák meg, nem pedig a termelők, valamint, hogy az anyag- és munkaerőhiány korlátozza a termelés növelését. Mindemellett azt is hangoztatják, hogy ha sokkal többet költenének új fúrásokra, az aláásná a tőkehatékonyságot, és a befektetők kiszállásra kényszerülnének.

A termelők azt is mondják, hogy a növekvő inputköltségek és az ellátási lánc korlátai miatt nem tudnák egyik napról a másikra visszaállítani a termelésüket, még ha akarnák sem.

Újra vonzó lett az energiapiacba való befektetés

Paul Sankey független olajipari elemző szerint 2006 és 2019 között „Gyakorlatilag nem volt hozam” az olajipari részvényesek számára, ezért a befektetők az elmúlt évtizedben a megtérülés hiánya miatt kerülték az energetikai vállalatokat. A befektetői érdeklődés hiánya a mérőszámként is szolgáló S&P 500-as indexben való súlyukban is megmutatkozott: a 2008-as több mint 16%-os arányról, 2020-ra kevesebb mint 3%-ra csökkent az energiaszektor aránya. Jelenleg az S&P energiaipari részvények 5,1%-os részvényarányt képviselnek, a magas olaj- és gázáraknak köszönhetően pedig most kirobbanó a nyereségük.

Az Enverus legfrissebb adatai szerint a befektetői hangulatváltozást az okozta, hogy a termelők olyan stratégiára tértek át, amelyben a bevételeik csupán egyharmadát fordítják fúrásra és egyéb kiadásokra, szemben a két évvel ezelőtti stratégiával, amikor még a kiadásokat az említett költségek dominálták. Mindeközben a nyersolaj ára idén eddig mintegy 60%-kal emelkedett, de a részvényesek osztaléka továbbra is elsőbbséget élvez a kitermelés növelésével szemben.

A termelés visszafogása és a befektetők jutalmazása az osztalékok és a visszavásárlások révén „megváltoztatta a befektetési aurát”, és ismét vonzóvá tette az energiaipari részvényeket, mondta Matthew Stephani, a BOK Financial Corp. részét képező Cavanal Hill Investment Management elnöke.

Ezalatt az S&P 500 olaj- és gázipari ágazata (.SPNY) több mint 50%-kal emelkedett az elmúlt fél évben felülmúlva a teljes piaci index átlagát, amely jelentős, közel 20%-os csökkenést mutat.

Vajon a befektetők elfogadják-e a magasabb kiadásokhoz és az alacsonyabb részvényesi hozamokhoz való visszatérést? A portfóliómenedzserek és a befektetők szerint nem.

Az olajipar válasza: „Ez egy szörnyű ötlet”

Az olajipari vezetők szerint a különadó megölné a további fúrásokra való ösztönzést, és elvenné a bevételnek azt a részét, amely az új technológiai fejlesztéseket finanszírozná, és amelyek az amerikai palaforradalomhoz vezettek. Az American Petroleum Institute, az olaj- és gázipart képviselő legnagyobb lobbi a CNN-nek adott nyilatkozatában szintén azzal érvelt, hogy az iparágra kivetett adók emelése visszatartja az új termelésbe történő beruházásokat, „pontosan az ellenkezője annak, amire szükség van”— írták. Más kritikusok azzal érvelnek, hogy az adóból a fogyasztóknak nyújtott segélyek tovább növelnék a keresletet egy olyan időszakban, amikor a kínálat nem tud lépést tartani. Mike Oestmann, a Tall City Exploration palaolajtermelő vállalat vezérigazgatója, nem meglepő módon, „egy szörnyű ötlet”-nek nevezte a különadót. 

Sasha Mackler, a washingtoni Bipartisan Policy Center, egy washingtoni agytröszt energetikai programjának ügyvezető igazgatója szerint az amerikai kormánynak „rövid távon kevés eszköz áll rendelkezésre”, majd hangsúlyozta, „most kell lépéseket tennünk annak érdekében, hogy az USA a jövőben jobban felkészült legyen. Ez magába foglalja a kínálat növelésére, az ellátási láncok diverzifikálására, a kereslet villamosítással történő csökkentésére és az ágazat szén-dioxid-mentesítésére irányuló ambiciózus intézkedéseket.”

Források:

https://www.reuters.com/business/energy/drilling-vs-returns-us-oil-producers-tradeoff-windfall-tax-threatens-2022-06-13/

https://www.reuters.com/business/energy/us-oil-output-rises-3-march-highest-since-november-eia-2022-05-31/

https://edition.cnn.com/2022/06/09/politics/white-house-oil-profits/index.html

https://www.ft.com/content/2d92c841-0a66-464a-9762-02994ac41f7d

https://www.eia.gov/dnav/pet/PET_CRD_CRPDN_ADC_MBBLPD_M.htm


Kapcsolódó Elemzések